3.fejezet Rosz álmok vihatarában

3.fejezet Rosz álmok vihatarában

Egész éjszaka fenn voltam és szerelmemet néztem aki aggodalmasan méregetett engem. Ezek a rossz álmok lehetetlenné teszik az életemet. Így sem volt egy leányálom. Persze Edward mellet azt hiszem igen. Hihetetlen boldog amikor Edward és én újra együtt lettünk . Viszont ez a rossz álom minden mozgatható erőmből elvett. De megfogadtam hogy ha addig élek is de megváltoztatom ezt a jövőt.


Szerelmem közelebb hajolt és lágyan érintette ajkával az enyémet. Jó szorosan magához van és beletemmete a fejét a nyakamba. Mély levegőt vett és így szólt:
-Próbálj meg aludni, hátha most már jobb lesz! -bár az lenne. De vajon honnan veszi? Ha magában meg is fogadta hogy nem harcol egyedül Victoriával ,Vitoria akkor is harcolni fog vele. –Kérlek!
-Rendben! -motyogtam kábán. Kissé álmost voltam. Kissé? Két napja nem aludtam rendesen. Most is épp beteg álapotban vagyok. Charli észre vette hogy nem koser valami. Ezért elvit az orvoshoz. Edward megkért Carlislet hogy írjon ki betegálapotba. A Forksiak ugytudják hogy Edward , elment 1 hétre Arizonába mert iskolát néznek. Alice pedig megfűzte Charlit hagy aludjak itt a Cullen házba amig jobban nem leszek. Charli örült ennek ,mert legalább nem leszek egyedül. És azt is örömmel vette hogy Edward nincs itt Forksban. De ugyebár ez is csak egy hazugság volt, hogy én és Edward együtt lehessünk. -Annyira szeretlek! -suttogtam.
Elmosolyodott de szemi még mindig aggodalmasan csillogtak. Ebben a sötétben is látni lehetett.
-Én is , kicsim! –suttogta vissza. –Most meg hunyd be a szemed!
-De csak ha megígéred hogy soha de soha nem hagysz el! –követeltem.
-Soha! –suttogta. –Megváltoztatjuk a jövőt. Te is tudod hogy Alice látomásai képlékenyek!
Én csak bólintottam majd lehunytam a szemem. Edward elkezdte dudolni az altatómat. Nem kellet sok és mély álomba merültem.


Zihálva ébredtem fel. Körülöttem Volt az egész Cullen család. Fájdalmasan néztek hol a jobbomat. Ez az álom ezerszer rosszabb volt. Annyi külömbséggel hogy a Cullen család előtt zajlott. Ezek szerint megváltozott az egész vizió.
Két hideg kar csúszott a derekamra. És ekkor valami beugrott.
-Te hogy-hogy látod Jacobot….vagy az összes farkast? -szegeztem a kérdést Alicéra. Ő megkövült egy pillanatra ahogy az egész család is. Még szerelmem is megfeszült.
-Családi gyűlés most! –mondta Carlisle. Én mozdulatlanul ültem amiokor szerelmem felállt és kérdőn nézett. Majd Alice is betoppant.
-Na , jöttök? –kérdezte.
Én értetlenül néztem hol Alicet hol Edwardott.
-De hisz Carlisle azt mondta családi gyülekező. -motyogtam kissé zavartan.
-De hisz te is a családhoz tartozol Bella. –mondta Alice szemrebbenés nélkül komoly arccal. Lent hallani Emmet nevetését és egy csattanást. Gondolom valaki megütötte.
Kedvesem kezet nyújtva segített felkelni. Majd ölébe vett és már az étkezőben ültünk. Edward lettet Alice mellé majd Ő is leült mellém.
-Ez hogy lehet? -hangzott el Jasper hangja.
-Vannak ötleteim! -mondta Edward.
Mindenki rá kapta a szemét , olyan gyoran hogy egy kicsit megijedtem. Hallgatlak! –hangzott el Carlise hangja.
-Olvadtátok mostanában az újságot? -kérdezte Edward. Meg sem várt a válszt folytatta. –Seittleben gyilkosságok folynak és a környékén!
-És? Ez még nem magyarázat miért látta Alice a farkasokat! –mondta Jasper kicsit feszülten.
-Fog vissza a gondolataidat! –csattant fel Edward.
-Fiúk! –mondta Esme dorgáló hangon.
-Itt nem ez a lényeg , Jasper! –mondta szerelmem kicsit túl ridegen. –Előző vadászatomkor arra jártam és Vitoria büdös szagát éreztem. Szerintem újszülötteket hozott létre! Fogadni merek hogy valamelyik –nek ilyen képessége van és…-itt abba hagyta. Mindenki feszültnek ünt. –Ezek a ….az álmok és látomások mind hülyeség! De azzal nem számoltak hogy Alice nem látja a farkasokat.- majd rám nézett. –És Bellát is kínozta ezzel. –tekintette elfeketedett a dühtöl.
Mindenki rémültnek látszott , de mindenkíkőzül én féltem a legjobban. De valahol belül megnyugodtam hogy Edwardnak nem lesz semmi baja.
-DE gondolom nem mer velünk kezdeni ha szegény Bellát bántottam ezzel! –mondta Esme kicsit ingerülten. –Hogy képzeli?
-Nem lesz semmi baj! –mondta Carlisle. –Mi figyelünk és figyelmeztetem a farkasokat!
-Egyenlőre ne! –mondta Edward.
-Miért is fiam?
-Mert a Black fiú egy percre sem engedné el Bellát maga mellöl. Mikor utoljára elváltunk azt gondolta ha felünik a vörös nő magával viszi Bellát Laph –husba. Kicselezve engem. Bár már akkor megbánta hogy előttem gondolta. –Jacob aggodik miattam? Hát persze , hisz már lassan fülig belém esset. Ez jól esett. Valahol…az ennyik felemnek. De a másiknak nem igazán.
-Szóval szerelmes a kiscsákó! –hanzott fel Emmet majd nagy nevetésben tört ki.- És vajon Bella viszonozza.?- itt mindenki megfeszült főleg Edward. Rosali felemelte a kezét és tarkon ütötte , úgy hogy Emmet elöre mukott.
-Pofa be! –pattant fel Edward. Egész testében remeget. Az indulat hogy most röktön rá veti magét Emmetre kis hilya volt. Éreztem egy hidegkart a derekam körül majd az emeleten voltam. Lentről csattanásokat halottam. Elöttem Alice ált. Rémülten néztem rá.
-Szörnyen féltékeny! –mondta. –És Emmet pont ott érintette.
-De hiszen semmi oka rá! –mondtam. –Az tény hogy Jake…érez valamit. De én soha de soha nem fogom tudni fiszonozni. Még ha Edward nem is jött volna. Akkor is csak legjobb barátként tudnák érezni iránta. –suttogtam. De a csörömpölés nem fejeződött be.
És amit mondtam úgy is érzem. Soha sem tudnám magam elképzelni magam Jacob mellet. Egy pillanatra kirázott a hideg , majd a csörömpölés is abba maradt. Az ajtó hirtelen vágodott ki és Edward lépet be és Kifelé Alice kiséretében oda jött hozám és megcsókolt.
Ez most nem gyengéd volt igazán gyors és kemény. Én élveztem pedig nem lett volna szabad. Csak az ő érdekében. De úgy néz kis most egy cseppet sem zavarta. Belemarkoltam kócos hajába és magam felé kezdtem huzni. Ajkai most igazán puhák voltak. Lassan de mégis gyengéden nyelvét az enyémhez érintette.
Nyelveink igen nyengéd táncba kezdtek. Edward leültettet az ágyra. Én magam felé kezdtem huzni. Ő egy cseppetsem hezitált. Kivántam egész testemmel.
-Kivánlak! –suttogta amikor ajkaink elváltak. Én belenéztem méz arany szemeibe és abban csak vágyakozást láttam. Én válaszol ajkamat az övére érintettem. Benyult a polom alá testemen bizsegést hagyva. Én elkezdtem gombolgatni a gombokat az ingjén kezemet végig simitottam kőkemény márvány testén. Válaszul belenyögött a csókba. A pizsama nadrágomat kezdte lehuzni majd a polómat. Mikor megéreztem erős férfiasságát felnyögtem. Hirtelen hajolt el és azt suttogta: -Nem birom!
-Tudom hogy birtní fogodd!- motyogtam. Most már tűzzeltem , itt nem hagyhatja abba. Válaszul visszacuppant a számra.
És ekkor csörögni kezdett a telefon. De nem nagyon foglalkoztam vele.
Ahogy vártam a csörgés abba maradt és Edward rángatta le magáról a nadrágott amikor ismét megcsörrent a telefon.
Mindketten lemondoan sohajtottunk és feláltam. A telefon a táskámból csögött. Azt sem néztem meg ki az csak bele szóltam.
-Hállo!
Egy mély megkönnebűt sohajt halottam a telefon másik vonalából.
-Bells! –szólt bele egy ismerős hang.
-Jake!- kiáltottam el magam. De már meg is bántam. Edward felvette a ruháit és kiviharzott a szobából.
-Ennyire hiányoztam.? –kérdezte.

-Egy cseppet sem! –mondtam indulatosan. –Csak megleptél hogy volt képed felhivni azok után hogy beköptél Charlinál.


És most már nagyon pipa vagyok hisz Ő is csak akkor tud hivni amikor é és Edward épp együtt vagyunk.


-Szeretnék telálkozni veled!-mondta kissé mérgesen.


-Jó!-mondtam.Én is találkozni akartam vele.De nem akartam dwardot megbántani.-Jővö héten a sulimnál!De ezt nem csinálhatjuk mindig.


-Jah peesze a vérszivod!-morogta.


Erre nem értem rá és lecsaptam.Remélem nem találkozunk egy ideig mert azt megemlegeti.


-Edward....-suttogtam.De semmi.Rámjött a sirogörcs.Mindig minden el van rontva.Pedig ez lehetet volna életem legszebb északája.A feltörö könnyek ellen nem tehettem semmit.Majd éreztem hogy ét hideg kar csavarodik a derekem köré.És csókot lehell a számra.


Remélem tetszett!Még mindig nincs bétám, szóval akit érdekel kérem hogy írjon!